A legjobb orvosság

Pár nap múlva Mütyür még mindig köhögött és lázas is volt egy kicsit. A takaró alól csak a haja látszott ki, és az ágya melletti meleg bögréből lassan szállt a gőz.

– Ma sem megyek iskolába?– kérdezte halkan.

– Még nem, kisfiam. Ennyi pihenés még nem volt elég– válaszolta az anyukája.

Mütyür nagyot sóhajtott:

– De ma matekdolgozat lett volna! Arra készültem egész hétvégén!

– Tudom Csillagom, de az a dolgozat úgyis megvár.

Aznap délután valaki becsöngetett. Mütyür mama ajtót nyitott. Mütyür egyik osztálytársa, Zsófi állt ott egy színes borítékkal a kezében. A borítékban egy rajz volt: egy hatalmas szív, benne a felirat: „Jobbulást, Mütyür!”

A sarokban ott állt egy apró figura is, sálban, bögrével – pont úgy, mint ahogy ő ül most otthon.

Másnap Domi dobta be a postaládába a saját rajzát: egy kidobós pályát, ahol egy üres hely volt középen bekarikázva.

A rajz alatt ez állt: „Ez a te helyed, megvárunk”

Harmadnap Bianka küldött egy kis levelet: „Gyógyulj meg és  gyere vissza gyorsan, mert unatkozunk, így túl nagy csend van!”

Mütyür minden rajzot kirakott a szobája falára. Reggelente, amikor be kellett vennie a szirupot, mindig odanézett és elmosolyodott.

– Ettől gyorsabban gyógyulok mint az orvosságtól – mondta anyukájának büszkén, és szó nélkül lenyelte a finom szirup mellé a vitaminokat is. 

Mire a hét végére ért, már újra jókedvűen dúdolt, a torka nem fájt, a láza elmúlt, és újra elővette a hátizsákját. A kis polcon ott sorakozott az összes rajz, mintha kis barátai vigyáznának rá.

Hétfőre Mütyür újra teljesen jól lett. A torka már nem fájt, a köhögése is elmúlt, és végre megint volt kedve reggel felkelni. Már előző este kikészítette a tornacipőjét, a kedvenc kék pulóverét és a tízórais dobozát.

– Készen állsz? – kérdezte mosolyogva Mütyür mama.

– Mi az hogy! - kiáltotta. Mindenki csodálkozni fog, hogy milyen gyorsan meggyógyultam! – felelte büszkén. Aztán kis szünet után hozzátette:

– Bár... a szirupból még maradhatna egy kicsi. Az tényleg finom volt.

Az iskolában mindenki megrohamozta az ajtóban.

– Mütyür! Visszajött! – kiabálták a barátai.

Zsófi azonnal átnyújtott neki egy újabb rajzot: egy nagy naptár, amin piros szívvel be volt karikázva a mai nap, fölötte ez állt: Újra együtt az osztály.

A tanító néni is mosolygott.

– Most már mindenki itt van. Kezdhetjük a napot.

Aznap délután összegyűlt a kis csapat az iskola után. Nevettek, beszélgettek, és közben mindenki elmesélte, mi történt a héten.

A bögre forró csoki és a frissen sült kürtőskalácsok gőzölögve illatoztak mellettük az asztalon, és mindannyian egyetértettek abban, hogy a barátok néha gyorsabban gyógyítanak, mint bármilyen orvosság.

Mütyür elmosolyodott, és végül csak annyit kérdezett:

– Na, most már, hogy jobban vagyok, akkor holnap jöhet végre az a kidobós?