A titokzatos fagyi-tölcsér

Az októberi szél már hűvösen futott végig az utcákon, de a nap még barátságosan, melegen sütött. A nyár lassan kopik ki a városból: a fagyizók bezártak, és a gyerekek inkább forró csokit, kakaót, süteményt vagy kalácsot kapnak a szüleiktől.

Mütyür az iskolából ballagott hazafelé a körúton, amikor az utolsó sarkon meglátta egy barátját. A lány egy hatalmas, különös fagyitölcsért nézegetett. Olyan nagy volt, hogy lábujjhegyre állva sem tudtak belenézni. Mintha egy óriás hagyta volna ott.

Ahogyan egymásnak bakot tartva sikerült végül belekukucskálni, a belsejében egy több színben játszó puha, fénylő örvény volt. Amikor próbálták elkapni elillant mint a füst.

Később vették csak észre, hogy a tölcsér oldalán egy kis tábla függött:

„Kitalálom a kedvenc fagyid ízét, ha belém harapsz!”

A gyerekek kíváncsian egymásra néztek. Mütyür letört egy darabot, belekóstolt, és abban a pillanatban a tölcsér fényleni kezdett. A szájában felváltva érezte a csokoládé, a vanília, és a málna ízét.

– „Nahát, tényleg működik!” – ámult.

Nem sokkal később megérkeztek a többiek is az iskolából.

– „Nézzétek, egy varázstölcsér!” – kiáltotta egyikük, és pár pillanat alatt már az összes gyerek a tölcsér körül nyüzsgött.

Ahogyan egyenként kipróbálták szinte mindannyian más-más ízt éreztek.

– „Nekem epret mutatott!”– „Nekem karamellt!”– „Nekem pisztáciát!”

Mesélni kezdték, milyen emlékek fűződnek a kedvenc ízekhez. 

Az egyik gyerek a nagymamájával evett először karamellát a Balatonnál és azonnal a kedvence lett. 

A másik az idei nyári táborban kóstolta először a pisztáciát. Morcos volt és duzzogott, mert előtte fogyott el az eper. Először meg sem akarta enni, de azóta is csak ilyet kér. 

Mütyür felidézte nekik azt a vicces délutánt, amikor papa véletlenül beleült a csokifagyiba, amit papírpohárban hagyott a széken, amíg a cipőjét felvette. Utána újra át kellett öltöznie, mert csokis nadrágban mégsem indulhatott dolgozni. 

A tölcsér egyszer csak egy nagy villanással egy szempillantás alatt eltűnt, mintha soha nem is lett volna ott.

Mütyür ekkor kinyitotta a szemét. Az őszi nap sugarai hirtelen besütöttek a szobájába, ahogyan anyukája elhúzta a függönyt, és rájött, hogy csak álmodta az egészet. Megdörzsölte a szemét, és vidáman felöltözött.

- Jó reggelt Kincsem, vár a suli! - csicseregte vidáman Mütyür Mama. Egy puszit dobott Mütyür homlokára és elindult a konyhába.

– „Mama, mama, fagyit szeretnék reggelire!” – robogott ki a szobájából Mütyür.

– „Én pedig Sacher tortát! Aztán versenyezhetünk, hogy a sok reggeli cukortól melyikünk álmosodik el hamarabb.” – felelte papa, miközben kedvesen megcsiklandozta Mütyürt.

– „Kössünk inkább alkut, fiúk” – kacagott mama.

– „Most rendesen megreggelizünk, és hétvégén mindenki választhat egy desszertet.”

– „Akkor viszont verseny indul! Aki utoljára végez most a reggelivel, az mosogathat a hétvégi sütés-főzés után!” – kacsintott papa.

Miközben Mütyür szorgosan kanalazta a reggelijét, azon gondolkodott, hogy milyen menő lenne jövő nyáron egy ekkora fagyitölcsért teletölteni fagylalttal… és mindet megenni… még ha egy hétig tartana is!