Mütyür és a doktor bácsi

Mütyür nem pattant ki az ágyból, mint máskor, hanem csak szipogva fordult át a másik oldalára. A takaró alól halkan kiszűrődött egy Haapccii! – és egy picit rekedt hang: - Jó reggelt!

– Mütyür, minden rendben? – kérdezte aggódva anyukája

– Igen… csak egy picit csiklandoz a torkom – motyogta, de közben újra tüsszentett három nagyot egymás után.

A homloka meleg volt, a kis orra piros, és a kakaó illata sem csalt igazi mosolyt az arcára.

Mütyür papa komolyan nézett rá:

– Ez bizony nem játék, kisfiam. Szerintem elkapott valami csúf megfázás.

– Nem kell orvos! – próbált kiáltani rekedten Mütyür, amikor meghallotta, hogy szülei a doktor bácsit akarják hívni, és már látta maga előtt a rémísztő, hatalmas fecskendőt is.

– Meggyógyulok én hamarosan magamtól, már jobban is vagyok, csak egy nagy pohár forró csoki kell, és már mehetek is az iskolába! Tesiórával kezdünk, kidobós lesz.

Mütyür papa összevonta a szemöldökét.

– Kidobós? Te alig bírsz megszólalni, kisfiam.

– Csak a hangom ment el egy kicsit, arra tesiórán úgysincs olyan nagy szükségem – próbált viccelődni Mütyür, de a végén köhögőroham lett belőle.

– Látod, ezért kell a doktor bácsi – mondta Mütyür papa.

– Nem kell, tényleg, biztosan csak kiszárad a torkom éjszaka, nem ittam elég meleg teát lefekvés előtt – próbálta menteni a helyzetet Mütyür, de közben újra tüsszentett egy hatalmasat.

Aztán még egyet.És még egyet.

– Rendben Kincsem, most bekenem egy kicsit a mellkasodat, te pedig hunyd le a szemedet és pihenj, aztán meglátjuk – zárta le a vitát Mütyür mama, és ahogy kiment a szobából már tárcsázta is a doktor bácsi számát.

Mütyür a fejére húzta az összes párnát és takarót, és halkan dünnyögött alattuk:

– Ha nem mozdulok, talán észre sem vesznek…

Nem telt el egy óra sem, már csengett is a kapucsengő. Mütyür szorosan a fejére húzta a takarót. – Engem most ne zavarjon senki, alszom!

A doktor bácsi mosolyogva lépett be a szobába.

– Na nézzük csak… itt egy ágynyi takaró és benne valami, ami időnként furcsa hangokat ad ki magából. Vajon ki lehet az? A takaró alól egy halk, eltorzított hang szólt vissza:

– Én nem vagyok itthon.

– Értem – bólintott a doktor bácsi komolyan.

– Akkor lehet, hogy a takaró beteg. Megvizsgálhatom a takarót?

Ekkor a takaró megmozdult, és egy kis orr kibukkant alóla.

– Csak... ha nem kap injekciót… – suttogta Mütyür gyanakodva.

– Dehogy! Nem kell mindig injekció. Most elég, ha megnézem a torkodat és  meghallgatom, mit mesél nekem a hátad.

Mütyür félénken kinyitotta a száját, a doktor bácsi pedig megvizsgálta a torkát és meghallgatta a mellkasát is.

– Hm, ez bizony egy klasszikus megfázás. De semmi komoly, egy kis pihenés és pár nap alatt rendbe jössz. Aztán elővett egy kis üveget.

– Ez egy finom eperízű szirup. Naponta háromszor egy kanállal kell megenned, jöhet még mellé sok meleg tea, gyümölcs, és természetesen tilos kidobóst játszani, amíg nem múlik el a köhögés!

Mütyür megkóstolta az orvosságot, és meglepődött.

– Ez tényleg finom! Nem is tudtam, hogy az orvosság tud ilyen lenni.

– Na, látod– nevetett az orvos. - Kár volt ennyire félni tőlem. 

A vizsgálat végén Mütyür már bátrabban kérdezett:

– És ha véletlenül holnap jobban leszek, akkor mehetek iskolába?

– Ha tényleg jobban leszel, majd anyukád eldönti. De a gyógyulásnak idő kell, nem elég hozzá egyetlen bögre meleg kakaó!

Mütyür elmosolyodott, és halkan megjegyezte:

– Kár… pedig jó sokat meg tudnék inni.