Nyárra felöltözik, télre levetkőzik... Mi az?

– „Figyelem, gyerekek!” – szólt a tanító néni.

– „A jövő héten őszi kiállítást rendezünk. Készítsetek levelekből és gesztenyékből alkotásokat! 

Mütyür szeme rögtön felragyogott.

– „Ez lesz a legjobb projekt egész évben!” – mondta a barátainak.

– „A levelek gyűjtését bízzátok rám, én ismerem a legjobb helyet a Margit-szigeten!”

Szombat délelőtt aztán ott voltak mind. Kosárral, ollóval, sállal, sapkával – és persze rengeteg jókedvvel. 

A parkban térdig ért az avar. Minden egyes lépésük olyan hangot adott, mintha a levelek beszéltek volna hozzájuk. A gyerekek ugráltak, gurultak, kergették egymást, miközben a szél újra és újra összefogta, felemelte és kavarta a leveleket.

– „Nézzétek, mintha egy óriási madár szárnya lenne!” – mutatta az egyik fiú.

– „Szerintem táncoló tündérek!” – csilingelte egy kislány.

Mütyür papa mosolyogva figyelte őket egy darabig, majd hirtelen közéjük ugrott és felkiáltott:

– „Én pedig egy oroszlánt látok! Vaaaaagy… várjatok csak… lehet, hogy az én vagyok? Grrrr…..Na ki meri meghúzni a bajszomat?”

A gyerekek sikongva, kacagva fogócskáztak az oroszlánnal.

Aki volt olyan merész, hogy közelmerészkedett hozzá, annak a jutalma egy nagy kupac falevél volt a fejére. Az oroszlán fáradt el elsőként… de, hogy mentse a büszkeségét, inkább felkiáltott:

- Na ki tud több gesztenyét gyűjteni?

Erre Mütyür vezetésével az összes gyerek berohant a fák közé, Mütyür papa pedig hangosat fújtatva lerogyott egy farönkre: 

- Huh… nem gondoltam én ezt át igazán…

Amikor megteltek a kosarak, mindenki letelepedett a pokrócokra. Fogpiszkálók, levelek, makkok és gesztenyék hevertek szanaszét, a gyerekek pedig igazi kis színházat építettek. Készült házikó, kutya, hangya, pók, királylány és királyfi is aki kardélre hányta a királylányt fenyegető vad sárkányokat.

Amikor a „gesztenye-színház” véget ért, már kezdett hűvös lenni.

A gyerekek kabátot húztak, és együtt indultak vissza a Pozsonyi útra.

Mütyür mama az üzletben már forró csokival és meleg kaláccsal várta őket.

– „Na, művészek, megmutatjátok az alkotásokat?” – kérdezte mosolyogva.

–„Majd a kiállításon, addig titok!” – felelte Mütyür sejtelmesen.

– „Ha így folytatjátok, lassan megnyithatjuk a ‘Mütyür Művészek Kávézóját’ is - majd mosolyogva összekacsintottak Mütyür papával.

Amikor a gyerekek elindultak haza, Mütyür papa elpakolta a bögréket, mama pedig az őszi díszeket rendezgette a polcon.

– „Alig várom a jövő hetet” – mondta Mütyür mama.

– „Nemcsak a gyerekek kiállítása lesz, hanem a mi születésnapunk is.”

– Ó bizony ám… a 2. születésnapunk - erősítette meg Mütyür papa miközben elkapta Mütyür mamát és megpörgette mintha táncolnának.

– „ lesz itt Torta, pezsgő, nevetés – és egy kis meglepetés mindenkinek.”

Mütyür az ajtóban megállt, és visszanézett rájuk.

Tudta, hogy jövő héten nagy nap vár rájuk, és már alig várta, hogy lássa a vendégek arcát, amikor belépnek az ünnepi díszbe öltöztetett boltba.

Odakint a szél még egy utolsót kavart a leveleken, mintha ő is köszöntené az őszt, a nevetést, és az ünnepre készülő Mütyür családot.